Volt egy... érdekes beszélgetésem anyuval és apuval ma este. Egy olyan, amin NEKED soha nem kell átesned.

Úgy értem... te tudtad, igaz? Ahogy... ÉN is tudtam. Én már úgy ősidők óta.

Anyu és apu viszont nem, azt hiszem.

De látták a magazint és a többi cuccot a szekrényben, és kábé így reagáltak, "van valami amiről tudnunk kellene veled és Lonnie-val kapcsolatban?"

Na most jön a lényeg. Fel voltam rá készülve, hogy mérgesek lesznek vagy csalódottak, esetleg sírva fakadnak vagy valami. Ehelyett csak ELUTASÍTÓAK voltak. "Túl fiatal vagy ahhoz hogy tudd mi jó neked," "pusztán csak JÓ BARÁTOK vagytok Lonnie-val," "csak még nem találkoztál a neked való FIÚVAL..." "ez csak egy ÁTMENETI IDŐSZAK."

Erre viszont nem számítottam. Hogy még csak nem is tisztelnek annyira... hogy HIGGYENEK nekem.

Akkor így jártak. Mert egy NAGYON hosszú időszaknak néznek elébe.